A kékvércsét és a vetési varjút választotta az év madarának 2009-ben az MME (Magyar Madártani Egyesület). Már vagy 30 éve választanak év madarát, ahol fontos szempont, hogy a faj veszélyeztetett-e és hogy állomány csökkenés van-e, ami miatt az a faj védelemre szorul. Tavaly a kanalas gém lett a "győztes", tavaly előtt pedig a veréb. Idén a kékvércsét és a vetési varjút választották, ugyanis a vércse élete a varjú fennmaradásától függ. A kékvércsékről tudni érdemes, hogy nem épít fészket, így amikor a varjú fiókák kirepülnek a fészekből, ő beköltözik oda. Ezért ha a varjak száma csökken, a vércsééké is fog, gondolják a madárvédők. Igaz, hogy sok varjút látunk télen, de mégis majdnem a kipusztulás szélére került a magyarországi állomány, a könyörtelen irtás miatt. Amikor a mezőgazdasági és vadászati szakemberek észrevették, hogy jelentős kárt okoznak a vetésekben, illetve az apróvadban, a varjak tojásaiba injekcióval mérget fecskendeztek. Egy felmérés szerint 1980-ban több mint negyedmillió vajrú fészkelt magyarországon, de mostanára csupán csak 25 ezer pár maradt. A varjúkat 2001-ben védetté nyilvánították, de ennek ellenére továbbra sem nőtt a számuk.
A kékvércse főként rágcsálókkal táplálkozik, legnagyobb számban a Tiszántúlon és a Duna-Tisza közén találkozhatunk vele. Megintcsak egy felmérés szerint, ugyan úgy az 1980-as években a vércsékből 2000-2500 pár fészkelt, de mára csak a harmaduk maradt meg, amiben közrejátszott a varjak pusztulása is. Mivel a kékvércse Európai állományának nagy része nálunk él, még fontosabb a faj védelme.
Mik a teendők?
Őrizni a varjú telepeket, az elektromos tartóoszlopokat leszigetelni, az alföldi fákat védeni és újakat telepíteni, a telepek közelében névő legelők védelme és mesterségesen kialakított fészektelepeket létrehozni. A vércse magyarországi természetvédelmi értéke 500,000 Ft. Ha szeretnénk, hogy több vércse legyen nálunk, akkor a varjúkat is védenünk kell, nekik a természetvédelmi értékük csak 10,000 Ft.
A vetési varjút felismerhetjük fekete tollazatáról és nagy szürke színű csőréről. Van, hogy a csókával [kép] vagy a hollóval [kép] keverik össze.
A holló jóval nagyobb a varjúnál, kisebb csapatokban él és elkerüli a településeket.
A csóka pedig kisebb a varjúnál.
A vetési varjak szeretik a társaságot, együtt esznek és telepesen költenek. Amikor élelem után kutatnak, nagy csapatokba verődnek össze. Ezt láthatjuk télen szántóföldeken, vagy nagyobb parkokban. Szinte mindenevőek. Megeszik a magvakat, bogarakat, lárvákat, növényeket, de akár a hulladékot is.