Az emberek hajlamosak arra, hogy könyörtelen vadásznak tartsák a ragadozó madarakat, mert pl. pusztítják a farmerek állatait. Éppen ezért, Nagy-Britanniában majdhogynem kiirtották a vörös kányákat. Az angolok programot dolgoztak ki, hogy újra meghonosítsák a kányákat országukban. Az eredmény: nőtt a wales-i állományuk és csökkent az esélyük, hogy kedvezőtlen körülményeknek essenek áldozatul.

Így kezdődött az akció...
Kb 200 évvel ezelőtt a kányák eléggé elterjedtek voltak európában, és mint dögevő még a nagyvárosokban is előfordultak. Mai számuk már csupán 12 ezer párra becsülhető. Főként Francia-, Német- és Spanyolországban élnek. A Briteknél is elterjedt volt, ám az 1800-as évekre a tojásrablók és a földbirtokosok vadászata miatt teljesen eltűnt a kánya angliából és skóciából. Továbbá több kánya halálát okozta még csapda, mérgezett csalétek vagy puskagolyó. A 19. század elejére már csak 12 pár maradt meg a wales-i hegyekben. Hála a természetvédőknek elkezdett emelkedni a számuk, de az állományukat a nyulak között is pusztító vírusos betegség pusztította tovább, mivel a nyúl a kányák egyik fő táplálékuk.
Késöbb a számuk ismét nőni kezdett. Időközben nőtt a kányák elterjedési területe, ezért nagyobb területek szorulnak a védelemre, feltéve ha meg akarjuk menteni ezt a fajt a kihalástól...

A faj állandó üldözése
Ezek a madarak évről-évre áldozatul esnek a kirakott mérgezett csaliknak, amiket valójában a földművesek nem is nekik, hanem más ragadozóknak, varjaknak raknak ki. (És ezeket az állatokat ki védi? Vagy nekik elő van írva: ha itt eszel, meghalsz? - egyéni szerk vélemény) Azonban ezek az emberek azt nem veszik figyelembe, hogy ezekből a csalétkekből más állatok is ehetnek. Ugyanis nincs ráírva, nagy táblákkal, hogy "Kánya, ölyv, kutya, holló menyj innen! Ez nem neked van!" (ez csak egy pl. volt). Nem meglepő tehát, hogy a vörös kányák csaknem fele (!) mérgezésben pusztul el...

Probléma még a nehézkes költés is. Miért?
Mert a kányák alapból kevés fiókát költenek ki. Még súlyosbítja a helyzetet az időjárás és a kevés táplálék is. Ha a kányát megzavarják költés közben vagy fiókával, meglehet, hogy a felnőtt madár fogja magát és ott hagyja a fészkét, gondolván, keres egy nyugisabb helyet. Ezért szabályt hoztak, ami azt írja elő, hogy tilos a kányákat megzavarni. De nem csak 1-2 helyen fenyeget rájuk veszély. A kihaláshoz hozzá járul az is, hogy a vörös kányák kereszteződhetnek más kánya fajokkal.

Az élőhely változása
A kányák a zsákmányállatokat főként erdőben találja meg (pockok, nyulak, egerek stb). Baj, ha az erdő tűlevelű fái elérnek egy bizonyos magasságot, mert a kányák nem fognak rá fészket építeni, mert nem vennék észre kisállatokat a talajon. A magas legelők előny számukra, mert ott sok birka tetem szokott lenni, amiből nyugodtan lakmározhatnak. Életüket veszélyezteti még az erdőgazdálkodás és a gátépítés is. Ezek a madarak szeretnek mediterrán környezetben fészkelni, ahol azonban hobbi vadászok áldozatává válhatnak. A sok táplálék egyre több madarat késztet arra, hogy ne költözzön el a téli hónapokra.

Védelmi intézkedések
Az önkéntesek és a kutatók általában 24 óránként váltják egymást, hogy figyelemmel kísérjék a veszélyeztetett területeket. Ez a munka eléggé fárasztó, mert 3000m²-nyi területet kell átvizsgálniuk. Később rájöttek, hogy kamerákat szerelnek fel az erdőkben. Végleges jó megoldást nem jelentett a rezervátum a kányáknak, mert a madarak nagy élőhelyet igényelnek. 1986-ban védetté nyilvánítottak egy területet a Cambrian-hegységet, hogy védjék ezeknek a madaraknak a szeretett környezetüket.

Újrahonosítás Nagy-Britanniában
1988-ban 2 szervezet gondolta, hogy itt az idő az újratelepítésre. Svédországból 10 egyedet szállítottak át, amiket meggyűrűztek és kiengedtek a vadonba. Késöbb újabb madarakat neveltek fel, majd engedték őket szabadon. Addig figyelik a madarakat, míg nem látnak változást a biztos szaporodás érdekében.